Lajta Béla 1895-ben szerzett építészi oklevelet a budapesti Műegyetemen. Ezután rövid ideig egykori tanára, Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. 1896–1901 között beutazta Itália, Németország, Anglia, Franciaország, Spanyolország és Észak-Afrika városait. A történeti építészet emlékeinek tanulmányozása mellett a kortárs építészet jelentős alkotóival is kapcsolatba került. 1897-ben Berlinben Adolf Messel, majd valószínűleg Ernst von Ihne irodájának munkájában vehetett részt. 1898–99-es londoni tartózkodása alatt az angol lakóház-építészettel, Richard Norman Shaw és M. H. Baillie Scott műveivel ismerkedett meg, talán magukkal az alkotókkal is kapcsolatba került. 1909 utáni művein felismerhető az osztrák Josef Hoffmann és a német Peter Behrens építészetének hatása, lehetséges, hogy velük is személyes kapcsolatban állt.

Lajta Béla megbízói jórészt saját szűkebb környezete, családja, illetve a főváros zsidó vallású polgársága és a zsidó jótékonysági szervezetek közül kerültek ki, de kapott jelentős megbízatásokat a budapesti városvezetéstől is. Irodájában számos, később jelentős karriert befutó építész is dolgozott, mint például Málnai Béla vagy Kozma Lajos. Az 1920-as évek végétől a kibontakozó hazai építészeti modernizmus képviselői őt tekintették törekvéseik legfontosabb előfutárának.

A historizáló formákat szabadon kezelő terveivel már londoni tartózkodása idején is sikerrel vett részt fővárosi tervpályázatokon (a lipótvárosi zsinagóga harmadik díjas pályaterve, 1899). Hazatérte után Lajta is a korszerű nemzeti építészet megteremtésére irányuló lechneri törekvések hívéül szegődött. 1905 előtt készült műveinek többségén a mozgalmas tömegkompozíciókban, a népművészeti eredetű ornamentika és az erőteljes polikrómia alkalmazásában felfedezhető Lechner Ödön hatása (Tűzoltólaktanya, 1903–1904, Zenta; Schmidl Sándor sírboltja, 1904, Budapest, Rákoskeresztúri zsidó temető). Ebből az időszakból több Lechner Ödönnel közösen jegyzett épülete és terve is ismert (Postapalota pályaterve, 1902, Pozsony; Klein Sándor kastélya, 1904 előtt, Szirma). 1905 után Lajta eltávolodott a lechneri formanyelvtől. A Malonyay Dezső számára épített villa (1905–1906, Budapest, Izsó utca) az angol lakóházak néhány jellegzetes megoldását egyesíti a magyar népi építészetből származó formaelemekkel. Első középületeire, a Wechselmann-féle Vakok Tanintézetére (1905–1908, Budapest, Mexikói út) és a Pesti Chevra Kadisa Szeretetházára (1907–1911, Budapest, Amerikai út) az észak-európai építészet által inspirált középkorias formák, a mozgalmas tömegalakítás és az egyszerű nyerstégla, illetve terméskő homlokzatok jellemzőek, amelyekhez bizonyos kiemelt pontokon gazdag, részben népművészeti inspirációjú, részben vallási szimbólumokat stilizáló ornamentika társul. Ezek az épületek a Fiatalok csoportjának építészeti törekvéseit előlegezik meg. 1907–1908-ban tervezett épületei, a Parisiana mulató (Budapest, Paulay Ede utca) és a Salgótarjáni úti zsidó temető ravatalozója már utolsó korszakának alkotásai felé mutatnak. A szecesszió formai esetlegességeit meghaladni kívánó, korszerűségre és egyúttal maradandóságra törekvő kiforrott építészetének legfőbb jellemzői az alapvető geometriai formákra redukált tömegalakítás, a formai egyszerűség és a kifinomult anyaghasználat révén elért monumentalitás, valamint a homlokzatok tagolásában a belső elrendezés világos érvényre juttatása. Az egyszerű, geometrikus és monumentális forma megtalálásához Lajta részben a történeti építészet tanulmányozása útján jutott el, alkotásaiban absztrahált formában felfedezhetők az ókori kelet, a klasszikus antikvitás és más korszakok művészetéből származó elemek is. Sohasem mondott le az ornamentika alkalmazásáról, épületei karakteréhez az egyéni módon stilizált, jórészt népművészeti eredetű díszítőmotívumok jelentős mértékben járulnak hozzá. Ezek a tulajdonságok legkiérleltebb formában főművében, a Fővárosi Felső Kereskedelmi Iskola (1909–1913, Budapest, Vas utca) épületében jelennek meg, amely Bárczy István polgármester iskolaépítő programjának volt reprezentatív alkotása. Hasonló jelentőségű három, 1911–1912-ben tervezett fővárosi bérházépülete (Népszínház utca; Szervita tér; Rákóczi út); a két utóbbi az üzleti- és lakófunkciót együttesen ellátó nagyvárosi épületek megoldására mutatott kiérlelt megoldást. 1911 és 1914 között Szabó Ervinnel együttműködve a Fővárosi Könyvtár és Közművelődési Intézet tervein dolgozott; a méreteit és kulturális-társadalmi céljait tekintve is rendkívüli épület tervei a háború kitörése miatt nem valósulhattak meg. Lajta Béla alkotásai között jelentős hely illeti meg a síremlékeket, amelyeknek formálásmódja az építészeti alkotásokkal párhuzamosan változott, jutott el a szecessziósan lágy formáktól a szigorú geometrikus tömegekig, mindvégig lehetőséget adva az építésznek ornamentális művészete kibontakoztatására.

1873. január 23
-án született Pesten, Leitersdorfer Dávid szabómester és Ungár Teréz negyedik gyermekeként.

1883–1891
A fővárosi IV. kerületi főreáliskola tanulója, osztályfőnöke Riedl Frigyes.

1889–1891
Költeményekkel, tanulmányokkal, szavalatokkal vesz részt az önképzőkör munkájában.

1891–1895
A budapesti M. kir. József Műegyetem építészhallgatója.

1895. október 31.
Építészi oklevelet szerez. Elnyeri a Műegyetem végzett növendékei számára kiírt 100 koronás pályadíjak egyikét. Diplomás építészként Hauszmann Alajos irodájában dolgozik, az Igazságügyi Palota tervezésén.

1896
Itáliai tanulmányutat tesz, Rómában építészettörténeti kutatásokat végez.
 

1897–1898
Berlinben feltehetően Alfred Messel, majd Ernst von Ihne műtermében dolgozik.

1898–1899
Londonban tartózkodik.

1899
Hazatér Budapestre, építészi irodát nyit az V. Alkotmány utca 28. alatt.

1900–1901
Építészeti terveivel részt vesz a Műcsarnok tavaszi és téli tárlatain. A párizsi világkiállítás megtekintését követően beutazza Francia- és Spanyolországot, jár Marokkóban, valószínűleg Szíriába is eljut.

1901–1905
Lakása és műterme a Leitersdorfer-család VII. Dohány utca 42. számú házában van.

1902
A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja

1902–1904
A Dohány utcai műtermét használó Lechner Ödönnel több épület, pályamű tervezésében működik együtt.

1903
A Pesti Chevra Kadisa temetőkért felelős műszaki tanácsosa lesz.

1905
Az Erzsébetvárosi Kaszinó alapító tagja, művészeti előadója.

1905–1912
Lakása és műterme László Fülöp festőművész műtermes villájában, a VII. Pálma (ma XIV. Zichy Géza) utcában van.

1906
A székesfővárosi törvényhatósági bizottság póttagjává választják.

1906. június
Maróti Gézával Kalotaszegre látogat
 

1908
A Magyar Építőművészek Szövetsége vezetőségének tagjává választják, a következő években különféle tisztségeket tölt be a szervezetben, többek közt az ügyvezető mesterek egyike. Gyűjteményének kalotaszegi fafaragásai szerepelnek az Iparművészeti Társulat népművészeti kiállításán. Az Iparművészeti Társulat Egyházművészeti Kiállításán egy Koronghi Lippich Elek megbízásából tervezett keresztelőkutat mutat be.

1908. augusztus 1.
Fivéreihez hasonlóan ő is a Lajtára változtatja a nevét.

1909
A műgyűjtők Szent György Céhének alapító tagja. Tagja a Népművelő Társaság „Népházát tervező” és „Művészeti” szakosztályainak. Tagja lesz az Iparművészeti Társulat választmányának. A következő évtized során előbb a kiállítási-, majd a bírálóbizottság tagjai között szerepel.

1910. februártól
A Székesfőváros törvényhatósági bizottságának a tagja, az év végén a közművelődési bizottságba is beválasztják.

1910
Részt vesz a Magyar Zsidó Múzeum alapításában: a múzeumot szervező bizottság művészeti előadója, a vásárlásokat felügyelő bizottság elnöke. Ő maga is több tárgyat adományoz a gyűjtemények.

1911–1913
Műveit közli a bécsi Der Architekt folyóirat és az angol The Studio évkönyve is.

1912 tavaszán
Lakását és műtermét a XIV. Ilka utca 49-be, a Káldor-család villájába helyezi, amelyhez később kétszintes műteremépületet csatol.

1912. november
A Fővárosi Könyvtár tervezési megbízására hivatkozva lemond törvényhatósági bizottsági tagságáról.

1912. december 19.
Házasságot köt a 16 éves Káldor Klárával.

1913–1914
A Magyar Építőművészek Szövetsége által a Műcsarnok tavaszi tárlatai keretében rendezett építészeti kiállítások egyik szervezője és résztvevője.

1914
Megjelenik a „Magyar Iparművészet” című folyóirat Lajta-száma.

1914. június 14.
A tanítványok nevében ő mond búcsúztatót Lechner Ödön ravatalánál.

1918
Megszületik egyetlen gyermeke, Erika.

Az Iparművészeti Társulat kiállítási bizottságának elnökévé választják.

1918. december 8.
Tagja lesz a Művészek és Tudósok Kultúrszövetségének.

1920. október 12.
Bécsben meghal.