Schmidl Sándor és fia gyarmatáru-nagykereskedése, üzlethelyiség és portál

A „Schmidl Sándor és fia” gyarmatáru-nagykereskedés portálja 1905 nyara és 1906 tavasza között készült el egy nagyobb szabású – az udvar alápincézését, a földszinti és első emeleti üzleti helyiségeket érintő – szintén Lajta Béla tervei szerint kivitelezett átépítés részeként. A megrendelők, egyúttal az egész épület tulajdonosai a cégalapító fiai, dr. Schmidl Miklós és Schmidl László voltak, akik 1905-ben vásárolták ingatlanukat a pesti Chevra Kadisától. Egy évvel korábban, 1904-ben a Kozma utcai zsidó temetőben elhunyt szüleik számára ők építtették Lajtával a Schmidl-sírboltot. 1906–1907-ben pedig egy másik kereskedőcég, a „Hecht Jónás és fia” textil-nagykereskedés részére tervezett Lajta a Schmidl-portál háztömbjének Szent István téri oldalán, a 15. számú házban raktárat, átalakításokat és a közismert portált. A kék pirogránit-burkolatú, kívül-belül színes mozaikdísszel ékeskedő, parabolaíves metszetű Schmidl-síremlék Lajta egyik utolsó olyan műve, amely Lechner Ödön nemzeti szecessziós formanyelvében fogant; a kalotaszegi fafaragások és textilek motívumvilágát felhasználó Hecht-portál viszont már az építész azon alkotásai közé tartozik, amelyek az 1910 körül Kós Károly és a Fiatalok építészetében kiteljesedő nemzeti romantikus irányt készítették elő. A szikár, mindenféle romantikus történeti vagy népművészeti utalásoktól mentes, szigorúan geometrikus formaképzésű Schmidl-portál ezektől teljesen eltérő karakterű volt – annak ellenére, hogy a halványzöld, gres-mázas csempefelületek, a szegecselést utánzó mintázatú, domborított rézlemezek és ablakosztók, valamint a feliratok betűtípusa össze is kapcsolta a Hecht- és a Schmidl-portált. Az utóbbi összhatásában ugyanakkor egyértelműen a bécsi szecesszió egykorú geometrikus modorához, Josef Hoffmann stílusához kapcsolódott. A Schmidl-portál évtizedeken át csonka állapotban, de sok eredeti részletet őrizve állt, míg 2013 elején a mögötte található üzlethelyiség új tulajdonosa el nem bontatta