Lajta Béla fotógyűjteménye

Lajta Béla műegyetemi diplomáját megszerezvén, az előtte járó építész-generációk mintájára egy itáliai tanulmányúton törekedett elmélyíteni építészettörténeti ismereteit. Közvetlenül igyekezett megismerni az antikvitástól a reneszánszig terjedő korszakoknak az építészet-oktatásban is központi szereppel bíró emlékeit. Az utazásainak során összegyűjtött fotók, rajzok és könyvek közül jelenleg néhány száz, „Leitersdorfer Béla építő” pecsétet viselő fényképfelvételt ismerünk, amelyek egy, az Építészeti Múzeumban őrzött vegyes eredetű fotógyűjtemény részeként maradtak ránk.

A fiatal építész nem tudott fotografálni: a Genovától Velencéig, Bresciától Riminin át Palermóig terjedő helyszíneket dokumentáló gyűjteménye jórészt kiadóvállalatok (pl. Alinari, Brogi) felvételeiből áll. Lehetséges, hogy Lajta egy részüket nem is úti emlékként, hanem az ábrázolt helyszíntől távol, katalógusból vásárolta. Bizonyos azonban, hogy az 1896 tavaszától őszéig tartó itáliai út két fő helyszíne Firenze és Róma volt, s valószínű, hogy ezeken kívül Lajta járt Genovában, Sienában és Nápolyban is.

Rómában az építész konkrét elfoglaltságot is keresett magának: elhatározta, hogy egy „Az építészet története Olaszországban a renaissance idejében” című monográfiával benevez a Magyar Mérnök- és Építészegylet millenniumi pályázatára. A kiírásnak megfelelően egy fejezet – „Bramante és iskolája Rómában” – elkészítésének neki is látott. Ehhez egykori tanárától, az Itáliát és a reneszánsz művészetet is jól ismerő Riedl Frigyestől kért és kapott tanácsokat. Leveleiből látható lelkesedéssel látott munkához, tanulmányozta az épületeket és a kurrens szakirodalmat, elkezdte a római Villa Madama felmérését, megvitatta elképzeléseit a korszak legalább egy helyi szakértőjével is. A feladat azonban túl nagy és újszerű lehetett számára, így végül felhagyott vele.

Fényképeket azonban nem csak reneszánsz emlékekről és nem is csak építészeti alkotásokról gyűjtött: a római antikvitástól a barokkig terjedő korszakok emlékei, épületek külső és belső részletei, ornamensek, kerti architektúrák, szobrok, falfestmények, iparművészeti tárgyak (részben múzeumi darabok) is megjelennek gyűjteménye darabjain.

Miután 1896 őszén hazatért, a fiatal építész Budapesten több, egyelőre ismeretlen tervpályázaton is elindult. Az elismerés hiánya annyira elkeserítette, hogy elhagyta az országot, és Németországban keresett munkát. Néhány hónapot állítólag Dél-Németországban, Münchenben, Augsburgban és Nürnbergben töltött – bizonyára ekkor szerezte be a pommersfeldeni rokokó kastélyt ábrázoló több tucat felvételét.

Lajta legkésőbb 1897 nyarán Berlinbe ment, ahol minden bizonnyal a korszak egyik vezető német építészének Adolf Messelnek az irodájában vállalt munkát. Itt a historizálásnak egy, a Hauszmann-irodában gyakoroltnál kötetlenebb változatát ismerhette meg, és a feladatok is újszerűek lehettek – az év őszén megnyitott, Messel által tervezett Wertheim-áruház típusteremtő mű, a kor egyik építészeti szenzációja volt. A munka végeztével, „esténként tömérdek könyv és fotográfia között bujkálok, tanulmányozgatom és élvezem régi meg új emberek művészetében a szépet” – írja ekkor Riedl Frigyesnek, akit Péterfy Jenő és Lederer Béla társaságában 1897. júliusában végig is kalauzolt Berlin újabb építkezésein.

Lajta 1898 augusztusában hagyta el Berlint, s indult hosszabb észak-németországi útra, amely a vásárolt fényképek és a tanárának írt beszámoló tanúsága szerint nagy benyomást tett rá. Ez először a Harz hegység történelmi városaiba (Goslar, Wernigerode), Braunschweigbe, innen a Hansa-városokba (Danzig, Lüneburg, Bréma), majd Vesztfáliába (Münster, Xanten) vezetett.

Dél-Hollandián áthaladva a fiatal építész 1898. október 15-én érkezett Londonba, ahol állítólag kilenc hónapot töltött. Megérkezte után röviddel dolgozni kezdett a lipótvárosi312 zsinagóga pályatervein, tanulmányozta a klasszikus görög szobrászatnak a British Museumban kiállított emlékeit, s valószínű, hogy a modern angol építészettel, lakóház-tervezéssel is megismerkedett – a szakirodalomban meggyökerezett állítással ellentétben azonban semmi nem támasztja alá, hogy Richard Norman Shaw tervezőirodájában is dolgozott volna.

1899–1900 fordulóját Lajta újra Budapesten töltötte. A Lipót nagybátyjától ekkor örökölt 2000 forintot ismét csak utazásra fordította: 1900–1901-ben előbb megtekintette a párizsi világkiállítást, majd a Loire-menti kastélyok és Délnyugat-Franciaország érintésével Spanyolországot, Marokkót utazta be, s lehetséges, hogy egészen Egyiptomig és Szíriáig eljutott. Hazatérése után, 1901 tavaszán ugyanis egy szíriainak mondott lőportartót adományozott a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának.