Lajta Béla tárgyai
1908-ban az Iparművészeti Társulat népművészeti kiállításán más magángyűjtemények mellett Lajta Béla tárgyai is szerepeltek, közöttük az itt bemutatott mosósulyok. E tárgy két párdarabjával együtt szorosan kapcsolódik azokhoz az egykor Malonyay Dezső, Koronghi Lippich Elek és Maróti Géza tulajdonát képező kalotaszegi fafaragásokhoz, amelyeket Malonyayék vélhetően a „Magyar nép művészete” könyvsorozat kalotaszegi kötetének készítésekor gyűjtöttek. A fényképen bemutatott ládát az építész özvegyének szóbeli közlése szerint Lajta 1908–09-ben vásárolta egy kalotaszegi útja során. Vámos Ferenc hagyatékában tucatnyi felvétel maradt fenn az egykor Lajta tulajdonában volt szlovák hímzett főkötőkről. E népművészeti gyűjtemény – amelyhez hasonlók a kor más művész-, de polgári lakásaiból is ismertek – a hagyatéki leltár tanúsága szerint mindvégig része maradt az építész tárgyi környezetének.
A Lajta Béla „dolgozószobájáról” 1911-ben készült felvétel eltérő karakterű enteriőrt mutat, amelyben többek között az első sikereit arató kortárs festő, Egry József műve, egy afrikai szobor, valamint zsidó vallási régiségek jelennek meg. Egry pasztellképe és a bambara ősszobor a „Művészház” kiállításai kapcsán kerülhettek Lajta Béla tulajdonába. E tárlatokon Egry József 1909–1910-ben számos, jelentős figyelmet keltő alkotással szerepelt. A szobor pedig rendkívül hasonlít ahhoz a tárgyhoz, amelyet a galéria 1911. áprilisi – a fekete-afrikai szobrászat művészetként való értékelésének egyik kezdetét jelentető – „Keleti kiállításán” mutattak be. Tulajdonosa ekkor a Lajta-irodában dolgozó Kozma Lajos barátja és gyűjtőtársa, Vitéz Miklós volt. (A most kiállított szobor 1956-ban Vitéz tulajdonából került a Néprajzi Múzeumba.) A két zsidó liturgikus tárgy még 1911-ben bekerült az újonnan alapított Zsidó Múzeumba, a tórakorona-pár Lajta Béla, a tóraszekrény-takaró viszont br. Hatvany József ajándékaként.
