Lajta Béla keleti kerámia- gyűjteménye
A Magyar Építészeti Múzeum Lajta Béla özvegyétől 1973-ban vásárolt az építész hagyatékából származó kerámiatöredékeket, mintegy harminc nagyobb, és ennél valamivel kevesebb kis – egy-két centiméteres – darabot. Nem rendelkezünk konkrét adattal arról, miképpen jutottak a tárgyak Lajta Béla birtokába. Az építész 1900–1901. évi utazásának egyetlen dokumentált Európán kívüli állomása Marokkó volt, ahova Lajta Spanyolországból jutott el. Tárgyi emlékek és kései visszaemlékezések utalnak azonban arra, hogy feltehetően Egyiptomban és Szíriában is járt. Akár járt a Nílus-völgyben, akár nem, a valószínűbb lehetőség az, hogy egy nagyobb gyűjteményből utólag kapta meg a kerámiákat.
Az anyag túlnyomórészt középkori egyiptomi illetve szíriai fazekasmunkákat tartalmaz, továbbá néhány olyan darabot, amely ugyan talán nem egyiptomi eredetű, de a 14–15. századi Egyiptomban is beszerezhető volt. A töredékegyüttes szervesen összefügg a jellegében hasonló, ám összehasonlíthatatlanul nagyobb volumenű Zsolnay-gyűjteménnyel, amelyet Zsolnay Miklós 1887 és 1888 fordulóján, levantei utazása során szerzett meg. Zsolnay egyiptomi tartózkodása alatt az alkirályság muszlim-kori régiségeinek felügyelője egy magyar építész, Herz Miksa (1856–1919) volt. Ő hívhatta fel a régi stílusokra és új piacokra egyaránt fogékony Zsolnay figyelmét a kerámiákra. Herz Miksa volt az odalátogató magyarok kalauza, aki bőkezűen osztogathatta vendégeinek a mázas edénytöredékeket, amelyek tízezrével hevertek a fusztáti szemétdombokon, Kairó óvárosától délre.
Az országban található egyiptomi kerámiaanyag valószínűleg túlnyomórészt a Zsolnay-gyűjtőút hozadéka, ebből az állományból szakadhattak ki utólag, már itthon kisebb tárgycsoportok, s jutottak azután a Zsolnay-gyárral kapcsolatban álló, vagy a Lechner-körhöz tartozó művészek birtokába. 1960-ban az Iparművészeti Múzeum Vámos Ferenctől, Lechner Ödön és Lajta Béla monográfusától vásárolt fusztáti edénytöredékeket, amelyek Zsolnay-provenienciája dokumentált. A középkori egyiptomi fazekasság emlékei tehát ismertek lehettek a századforduló magyar építőművész-berkeiben; ennek ellenére a korszak magyar építészetére mégsem fejtettek ki hatást.
Szántó Iván
