Description
"A Lajta díszletein a kő és a márvány csak szimbolikusan jelzett mellékesség, mindenekfölött való pedig a felület és az árnyék, amely egy olyan elvont, szinte szublimált architektúrát létesít, amelyben az architektúrának a térbelisége szinte anyagtalanul kifejeződik. Ezekben a díszletekben a mozgó ember olyan viszonyban van az architektúrával, mint a kőszobor a merev kőarchitektúrával, s a színész rákényszerül a mozgás plasztikájára, és változó attitűdjei szerint a környező architektúra mindig megfelelően változik. Ha a színész művészetét bizonyos mértékben időbe transzponált plasztikának nevezhetjük, a színpadi művészet nem lehet más, mint ugyancsak időbe transzponált architektúra. És mert egyelőre a reinhardti kísérletekben félretaposott és színházi üzletekben ellaposodott drámairodalom az ilyen színpadművészetnek [a] kellő irodalmat nem szolgáltatja, csak a zenés dráma házaitól várhatjuk a reformot, s ezért lesz még az irodalomra is impulzív hatású esemény, ha Lajta díszletei, az architektonikus színpadnak ezek az első tiszta példái, megjelennek az Operaház előadásában."
Márkus László: Színpadi architektúra. In: Magyar Iparművészet, 1916. 140. p.