Lipótvárosi zsinagóga pályaterve
Épületleírás
Lajta Béla a lipótvárosi zsinagóga 1899. évi tervpályázatán ismeretlen kezdő építészként elnyerte a harmadik díjat. A tervet 1898–1899 fordulóján, londoni tartózkodásának első hónapjaiban dolgozta ki. A tervezési feladat valóban nem volt szerény: a pesti zsidó hitközség a Markó utca 19–25. számú nagy telektömbön (ma a Pesti Központi Kerületi Bíróság épülete áll itt) monumentális, szabadon álló, 3600 férőhelyes épületet, az emancipált zsidóság öntudatát az akkor még bérházak közé szorított Dohány utcai zsinagógánál hatásosabban hirdető istentiszteleti helyet kívánt emelni.
A zsűri és a sajtó is dicsérte Lajta alaprajzi megoldását. A hatszög alaprajzú, két szinten karzatokat tartalmazó apszisokkal bővített, támaszokkal meg nem osztott belsővel – ahogy Gábor Eszter a pályázatról szóló tanulmányában rámutatott – sikerült megoldania az indulókra váró egyik legnehezebb feladatot: úgy helyezett el a férfiakénak megfelelő számú női ülőhelyet a karzatokon, hogy azok nem lettek túl mélyek, de a földszint egy része sem lett általuk besötétítve. A zsinagóga városképi érvényesülését és a szakrális jelleget szinte minden pályázó hatalmas kupolával vélte biztosíthatónak. Lajta más utat választott, ő lapos, tambur nélküli, bizáncias kupolát tervezett „lapidáris, archaisztikus” stílusban, amelyhez a John Francis Bentley tervei nyomán ekkor épülő londoni Westminster Cathedral nyújthatott mintát.
