Erzsébet királyné emlékművének pályaterve, 2. pályázat
Épületleírás
Róna József és Leitersdorfer Béla tervében "érdekes törekvés nyilvánul a magyar szobrász-ornamentika megalkotására. A fiatal építész érezhette, hogy a magyar építő-stílus, ha monumentális feladatokra akar vállalkozni, nem elégedhetik meg a síkdekorációval, a keretezéssel és vonaldíszítéssel. Már Kossuth-mauzóleumán is meglátszott, hogy a magas ornamentika izgatja a fantáziáját. Ott is aránytalanságokba tévedt. A nagy és szép föladat egészen úrrá lett fölötte, és nagyvonalúsága belevész az ornamentikába. Monumentalitását megfojtja az iparművészeti kicsinyesség. A részlethajsza közben bizonyára eszébe jut a nagy silhouette, szinte észre tér; de eleget akarván tenni mind a két törekvésnek, belezüllik a leglehetetlenebb aránytalanságba. Szabadulni akar a kicsinyességtől - és elidegenedik a nagyszabástól. Csak nagykeretű részletmunkát végez. [...] A két művész egymással nem törődve alkotta meg a közös művet. És a mű alaposan kárát vallja ennek a diszharmóniának."
Gerő Ödön: Az Erzsébet-szobor. In: Pesti Napló, 1903. VI. 17. 3. p.