Pesti Chevra Kadisa Szeretetháza | Lajta Béla Virtuális Archívum

Épületleírás

A fővárosi zsidóság temetkezési ügyeinek intézését és karitatív feladatokat is ellátó szentegylet 1906-ban három új intézet létesítését határozta el újonnan megszerzett, hatalmas Amerikai úti telkén. A gyógyíthatatlan betegeket befogadó Szeretetház és a betegápoló nővérek otthona számára egy közös épületet, az idős házaspároknak ingyen lakást biztosító Menháznak egy különálló, kisebbet szántak.

A megtartott tervpályázatok során az első épület számára, kiváló alaprajzi elrendezése miatt Lajta Béla egyik tervváltozatát választották ki. Homlokzatait azonban elfogadhatatlannak minősítették: az építőbizottság igényeinek megfelelően az építésznek 1907-ben háromszor is át kellett terveznie azokat. Az 1908-ban építeni kezdett ház az évben tető alá is került, megnyitására azonban 1911 májusáig, teljes befejezésére pedig 1913-ig várni kellett.

Az épület három lépcsőháza közül az északi a férfi, a déli a női szárny négy-négy tizenegy fős kórtermét szolgálta ki, a főlépcsőház körül a fizetőbetegek egy- és kétágyas szobái kaptak helyet. Két-két kórteremhez egy nappali tartózkodó és egy fedett levegőztető-loggia tartozott.

Az egyetlen fennmaradt, 1908. évi tervsorozat homlokzatai a szigorú szimmetriától eltekintve egyértelműen az Eliel Saarinen és társai tervezte Finn Nemzeti Múzeum hatásáról árulkodnak. Az 1909-es homlokzatrajzról a legtöbb finnes részlet már hiányzik – a terméskőburkolat viszont immár az első emelet sávjában is megjelent. A népi tetőformák monumentális változatainak felhasználása és a főbejárat klasszicizáló, timpanonos kialakítása révén 1911-ig tovább módosult összkép egyéni és monumentális, de tagadhatatlanul kissé heterogén lett. Az elhúzódó kivitel miatt az épületen a Lajta-iroda ornamentális stílusának 1909 és 1913 közötti alakulása is jól nyomon követhető.