Kép

Épületleírás

A Kozma utcai temető kiépítését követően a szentegylet hozzálátott a Salgótarjáni utcai temetői létesítmények korszerűsítéséhez is. Lajta Béla tervei szerint csatolták a temető területéhez a keresztény temető fala által határolt, elnyújtott trapéz alakú előudvar északi felét, ahol nyolc új sírbolt létesült (1904). A temetőudvarként megtartott részen ideiglenes építményeket emeltek. 1906-tól a régi szertartási épület bontásával és a maradék udvarterület részbeni felhasználásával újabb sírhelyek keletkeztek. Lajta első terveit a Chevra Kadisa építőbizottsága nem fogadta el, így az építész 1907-ben újabb terveket mutatott be hat sírbolt építésére, a szertartási épület áthelyezésére és egy temetői felügyelői lak építésére. A kivitelezés azonban harmadával többe került volna, mint az előirányzott összeg, Lajta így kénytelen volt szerényebb kivitelre javaslatot tenni. Az épületegyüttes igényesebb kialakítása végül Lajta, a tervező és Mann József, a kivitelező adományaként valósulhatott meg. A földszinten egy előszobát és két mellékhelyiséget, az első emeleten a temetőőr kétszoba-konyhás lakását magában foglaló kapuépület 1908 nyarára készülhetett el. Legkésőbb 1909 tavaszára már a szertartási épületet is használatba vették, belső díszítésén azonban még 1913-ig dolgoztak.

A temető bejárati épületegyüttese a kapuépítményből, a temetési szertartási épületből és a kettő közötti, keramitkockákkal burkolt előudvarból állt. A kapuépület magas sátortetővel fedett, álló hasáb alakú tömbjéhez az előudvar felőli oldalon henger alakú lépcsőház csatlakozik. Az építmény középkorias, várkapuszerű homlokzatain téglaburkolat és küklopszfalat imitáló terméskőfelület váltakozik. A homlokzat mélyített téglafelületét parabola-ikerablak töri át. Ez alatt nyílik a szélesebb ívű „várkapu”. A középen egykor Dávid-csillaggal ékesített kovácsoltvas kapu díszítése a népi fafaragásokat idézte, felette rács erősítette a középkorias összhatást. Lajta alacsony, terméskő-lábazatos, domborított növényi és madaras díszű kerítéssel zárta el az előudvart a temetőtől.

A szertartási épület az egyszerű geometriai formák, illetve az eltérő textúrájú és színű anyagok hatásos kontrasztja révén Lajta egyik legerőteljesebb, archaikus monumentalitást sugárzó műve volt. A téglalap alapú épület két élesen elkülönülő részre tagolódott. A kupolás szertartási terem szimmetrikus épülettömbjéhez balról a kiszolgálóhelyiségek szerény nyerstégla burkolatú épületrésze tapadt. A bejárati és a hátsó homlokzat majdnem egyforma. Szélső részüket küklopszfalként képezték ki, a középső, enyhén visszaugró síkból nyíló bejáratot szintén terméskő-burkolatú sávok fogják közre, fölötte sima fehérmárvány mező következett, amelyben három kicsiny, törpeoszlopokkal elválasztott ablak nyílt. A kapu és az ablaknyílások közötti márványsávot ornamentálisan kiképzett, a Zsoltárok könyvéből származó héber felirat töltötte ki. A homlokzatot lezáró fehérmárvány párkányból pártaelemek emelkednek ki. A bejárati homlokzat szélső falsávjai elé terméskő lábazaton álló, héber feliratokkal ékesített fehérmárvány virágtartókat illesztettek. Az ugyancsak három kis ablaknyílással áttört oldalhomlokzat teljes egészében terméskő burkolatú.

A kupolát eredetileg a Zsolnay-gyár fehér mázas cserepei borították. Tartószerkezetét egykor lépcsőzetesen tagolt, vörösréz-lemez burkolatú épületelem rejtette. Ez a fém jelent meg az épület kapuin is. Az ajtószárnyakat eltérő méretű és formájú, szegecselést utánzó peremmel bíró vörösréz-lemezek borították: egy-egy ajtószárnyon belüli elosztásuk bonyolult geometrikus formát adott, amelyet a valódi szegecsek sűrű, egyenletes sorai ellenpontoztak. A kapu díszeit az egyénien stilizált oroszlánfejes kopogtatók és a madárfejes kilincsek adták. A műlakatosmunkák a Lajta által sokat foglalkoztatott Galambos Jenő műhelyéből kerülhettek ki.

A szertartási épület mára teljesen elpusztult belső terének kialakításáról keveset tudunk. Hangulatát Lajta egykori munkatársa, Málnai Béla építész elevenítette fel 1923-ban: „Felejthetetlenül hangulatos a régi zsidó temető bejárója és kupolás szertartási terme. Valami szokatlan komor vallásos érzés ragadja meg a szemlélőt a nagy monumentális, héber betűs pilonok, a hatalmas komor vasrács, majd a keleti, fehér, csillogó kupola és a benne levő fekete-arany festésű terem láttára. Ez már nem puszta építészet, ez piktúra, mely az idegek játékával is számol, mely ünnepi hangulatra és szorongó tiszteletre kényszeríti a temető látogatóját.” A természetes megvilágítást szinte teljesen nélkülöző terem falai fekete színűek voltak, fényt a vörösréz-lemezből szintén Galambos Jenő által készített hétágú gyertyatartó(k) szolgáltathattak. Fényük a kupola aranyozott díszítésén csillanhatott meg, amelyen koncentrikus körökben kapu- és gyertyatartó-motívumok váltották egymást. A kupola vállvonalánál a Bacher Vilmos által kiválasztott, szinte díszítményként megjelenő héber felirat húzódott.

Bibliográfiai adatok

Csáki Tamás: Lajta Béla művei a temetőben. NÖRI füzetek 19. (Salgótarjáni utcai zsidó temető). Budapest, NÖRI, 2019. 

Tervezés ideje
1906.12 - 1907.08
Építés ideje
1907.11 - 1913.02
Mai településnév
Budapest
Korabeli cím
X. Salgótarjáni út 7278 hrsz.
Mai cím
VIII. Salgótarjáni utca
Építtető
Pesti Chevra Kadisa
Kivitelező
Mann József
Épülettípus
funerális épület
Épület mai státusza
rom
Geofield

Archív fotók

Levéltári iratok

Mai állapot dokumentációja