A Salgótarjáni utcai zsidó temető épületei

A Kozma utcai temető kiépítését követően a szentegylet hozzálátott a Salgótarjáni utcai temetői létesítmények korszerűsítéséhez is. Lajta Béla tervei szerint csatolták a temető területéhez a keresztény temető fala által határolt, elnyújtott trapéz alakú előudvar északi felét, ahol nyolc új sírbolt létesült (1904). A temetőudvarként megtartott részen ideiglenes építményeket emeltek. 1906-tól a régi szertartási épület bontásával és a maradék udvarterület részbeni felhasználásával újabb sírhelyek keletkeztek. Lajta első terveit a Chevra Kadisa építőbizottsága nem fogadta el, így az építész 1907-ben újabb terveket mutatott be hat sírbolt építésére, a szertartási épület áthelyezésére és egy temetői felügyelői lak építésére. A kivitelezés azonban harmadával többe került volna, mint az előirányzott összeg, Lajta így kénytelen volt szerényebb kivitelre javaslatot tenni. Az épületegyüttes igényesebb kialakítása végül Lajta, a tervező és Mann József, a kivitelező adományaként valósulhatott meg. A földszinten egy előszobát és két mellékhelyiséget, az első emeleten a temetőőr kétszoba-konyhás lakását magában foglaló kapuépület 1908 nyarára készülhetett el. Legkésőbb 1909 tavaszára már a szertartási épületet is használatba vették, belső díszítésén azonban még 1913-ig dolgoztak.

A temető bejárati épületegyüttese a kapuépítményből, a temetési szertartási épületből és a kettő közötti, keramitkockákkal burkolt előudvarból állt. A kapuépület magas sátortetővel fedett, álló hasáb alakú tömbjéhez az előudvar felőli oldalon henger alakú lépcsőház csatlakozik. Az építmény középkorias, várkapuszerű homlokzatain téglaburkolat és küklopszfalat imitáló terméskőfelület váltakozik. A homlokzat mélyített téglafelületét parabola-ikerablak töri át. Ez alatt nyílik a szélesebb ívű „várkapu”. A középen egykor Dávid-csillaggal ékesített kovácsoltvas kapu díszítése a népi fafaragásokat idézte, felette rács erősítette a középkorias összhatást. Lajta alacsony, terméskő-lábazatos, domborított növényi és madaras díszű kerítéssel zárta el az előudvart a temetőtől.

A szertartási épület az egyszerű geometriai formák, illetve az eltérő textúrájú és színű anyagok hatásos kontrasztja révén Lajta egyik legerőteljesebb, archaikus monumentalitást sugárzó műve volt. A téglalap alapú épület két élesen elkülönülő részre tagolódott. A kupolás szertartási terem szimmetrikus épülettömbjéhez balról a kiszolgálóhelyiségek szerény nyerstégla burkolatú épületrésze tapadt. A bejárati és a hátsó homlokzat majdnem egyforma. Szélső részüket küklopszfalként képezték ki, a középső, enyhén visszaugró síkból nyíló bejáratot szintén terméskő-burkolatú sávok fogják közre, fölötte sima fehérmárvány mező következett, amelyben három kicsiny, törpeoszlopokkal elválasztott ablak nyílt. A kapu és az ablaknyílások közötti márványsávot ornamentálisan kiképzett, a Zsoltárok könyvéből származó héber felirat töltötte ki. A homlokzatot lezáró fehérmárvány párkányból pártaelemek emelkednek ki. A bejárati homlokzat szélső falsávjai elé terméskő lábazaton álló, héber feliratokkal ékesített fehérmárvány virágtartókat illesztettek. Az ugyancsak három kis ablaknyílással áttört oldalhomlokzat teljes egészében terméskő burkolatú.

A kupolát eredetileg a Zsolnay-gyár fehér mázas cserepei borították. Tartószerkezetét egykor lépcsőzetesen tagolt, vörösréz-lemez burkolatú épületelem rejtette. Ez a fém jelent meg az épület kapuin is. Az ajtószárnyakat eltérő méretű és formájú, szegecselést utánzó peremmel bíró vörösréz-lemezek borították: egy-egy ajtószárnyon belüli elosztásuk bonyolult geometrikus formát adott, amelyet a valódi szegecsek sűrű, egyenletes sorai ellenpontoztak. A kapu díszeit az egyénien stilizált oroszlánfejes kopogtatók és a madárfejes kilincsek adták. A műlakatosmunkák a Lajta által sokat foglalkoztatott Galambos Jenő műhelyéből kerülhettek ki.

A szertartási épület mára teljesen elpusztult belső terének kialakításáról keveset tudunk. Hangulatát Lajta egykori munkatársa, Málnai Béla építész elevenítette fel 1923-ban: „Felejthetetlenül hangulatos a régi zsidó temető bejárója és kupolás szertartási terme. Valami szokatlan komor vallásos érzés ragadja meg a szemlélőt a nagy monumentális, héber betűs pilonok, a hatalmas komor vasrács, majd a keleti, fehér, csillogó kupola és a benne levő fekete-arany festésű terem láttára. Ez már nem puszta építészet, ez piktúra, mely az idegek játékával is számol, mely ünnepi hangulatra és szorongó tiszteletre kényszeríti a temető látogatóját.” A természetes megvilágítást szinte teljesen nélkülöző terem falai fekete színűek voltak, fényt a vörösréz-lemezből szintén Galambos Jenő által készített hétágú gyertyatartó(k) szolgáltathattak. Fényük a kupola aranyozott díszítésén csillanhatott meg, amelyen koncentrikus körökben kapu- és gyertyatartó-motívumok váltották egymást. A kupola vállvonalánál a Bacher Vilmos által kiválasztott, szinte díszítményként megjelenő héber felirat húzódott.