Fővárosi Nyilvános Könyvtár és Közművelődési Intézet tervei
Épületleírás
"A főváros új kultúrháza a tömegek tanítását akarja kezébe venni, hogy tanítással befolyásolja, alakítsa, építse a lakosság egész lelki életét. A munka természetesen a főváros iskoláiban kezdődik, de a rövid idő, míg a gyermek iskolába jár, nem elég arra, hogy évtizedek mulasztásait pótolja. Az iskolából kikerültek, serdültek, idősebbek belső világát, életnézetét is idomítani kell, és pedig nemcsak az alsóbb néposztályét, hanem a szociális kultúra tekintetében sokkalta elmaradottabb félművelt, s részben egészen műveletlen középosztályét is. Ennek eszköze a modern, nagyvárosi életigényeknek tartalomban, felszerelésben egyaránt megfelelő könyvtár, ahol a munkától elfáradt emberek tömege éppúgy megtalálja otthonát, mint a kultúrmunkát irányítani hivatott tudós vagy kultúrember.
Szabó Ervin, a főváros könyvtárának vezetője készítette nagy gonddal, szeretettel, körültekintéssel az építési programot, s tűzte ki a megoldandó feladatot. (…)
Lajta nagyszabású terve biztos kézzel fogja meg a feladatot. Nem zárt épületet csinál, hanem egy nyitott épületcsoportot. Öt részre oszlik az épület. A tengelyt egy a város fölé emelkedő csillagvizsgáló-torony adja, honnan egy 80–90 méter hosszú, hatalmas, oszlopokkal tagolt épülettest húzódik. Ebben lesznek a kultúrmunka számára az előadótermek, a könyvtár sokféle olvasóterme, a hivatalos helyiségek, műhelyek, laboratóriumok. Az épületrész nem törekszik a magasba, hanem vízirányos kiterjedésben iparkodik a szükségleteknek megfelelni. Az épületnek ez a teste megtört patkóalakban vonul tovább, és egy harmadik, különálló tömegben végződik, mely az előbbivel belül szerves összeköttetésben van, de kívül külön architektonikus tömeget ad. Ez a könyvtár raktárát foglalja magában; felépítése belső berendezése a modern technika minden eszközével lesz felszerelve, de kívülről is magán hordja feladata bélyegét. Nyolc alacsony (2,5 méteres) emelet rakódik egymás fölé; világos, átlátszó, szinte tiszta üvegépület a modern világvárosi áruház modorában.
A csillagvizsgáló másik oldalán van a népházzal kapcsolatos másik két intézmény: a kiállítási csarnok és a színház-zeneterem épülete. Az előbbi zárt jellegű, monumentális, tömör építmény az udvar és az utca felől szobrokkal ékes homorú fülkékkel díszítve, a karcsú, magas Campanile lábánál. Mellette, a könyvraktárral szemben, az épületcsoport túlsó végén áll a jó akusztikájú, amfiteátrális nézőterű színház, népies zenei, művészi, modern színházi előadásokra, nagyszabású meetingekre, fogadásokra egyaránt alkalmas. (…)
A tágas, rendezett Népszínház utcából egyenest az épületcsoport tengelye, a torony felé nagyszerű bejárat nyílik a pompás, festői épületekkel szegélyezett, szobrokkal díszített cour d'honneurre. (…) Aki lassan, sétáló szemmel közeledett a Champs-Elysées felől a Tuilleria-kerten át a Louvre második, ma is nyitott épületcsoportja felé, csak az tudja ennek építés-elrendezésnek igazi monumentális nagyszerűségét elgondolni.
Amellett ez a művészi elrendezés a célszerűség szolgálatában is áll. Épp azáltal, hogy az épületek nyílt udvar körül csoportosulnak, volt lehetséges minden épületrészt külön-külön kiképzett bejárattal hozzáférhetővé tenni. A sokféle szükséglet így akár egy időben is kényelmesen kielégíthető, (…) a kultúrmunka minden szünet, részleges üzemmegszakadás nélkül folyhatik, mint a hatalmas gyárakban, kohókban, bányákban. (...)
A vezetés, organizálás Lajta Béla és Szabó Ervin kezében lesz, akik bizonyára egész fejjel és egész szívvel együtt fognak dolgozni, a művész-munkás és a fejlett szociális érzékű kultúr-munkaadó, hogy a nagyszabású, nagy jelentőségű kultúrmunkát végző intézmény hivatásához méltó épületköntösben szolgálja feladatát. Így éppoly jelentékeny kultúrintézménnyel, mint amily nagyszabású művészeti emlékkel fogunk gazdagodni."
K. H.: Budapest kultúrháza. Világ, 1911. 08. 13.
