A budai zsinagóga pályaterve
Épületleírás
Lajta Béla pályaterve „minden ízlésben elsőrangú művészi munka. Így felépítve a kontinens legjobb, legigazibb zsidó temploma lenne. A templomot a Krisztina körútra merőlegesen helyezi el, miáltal a szentély [a kiírással szemben] nem keletnek, hanem északkeletnek fekszik. Művészi szempontból ez a programtól való eltérés mindenképpen helyes. Temploma gömbszelettel lefödött négyzet, melyhez tágas előcsarnokok, ruhatárak és mellékhelyiségek csatlakoznak.
Homlokzata megkapó egyszerűségében is monumentális. Csupa misztikum az egész. Az ókori szasszanida, főníciai emlékek formái elevenednek meg előttünk, amelyek a tervező keze alatt a zsidó templom predesztinált formájának bizonyulnak. A templom perspektívája mesésen van megrajzolva. A grafikus művész egyenesen büszkélkedik a tollával. Első tekintetre megkap, magával ragad. Mire felocsúdunk, mosolygunk a játékán. Hiszen csak káprázat, a templomot így soha semmi távlatból nem fogjuk látni. És mi mégis vissza-vissza térünk e tervhez.
A hétköznapi imaházat a tervező az ókeresztény baptistériumokra emlékeztető nyolcszögletes épületbe helyezi, a templomtól teljesen függetlenül, a telek déli sarkába. Ez ismét a tradíció rovására, a művészetnek, avagy inkább a festőiségnek tett engedmény. Régi, régi szokás, hogy a hétköznapi imaházat a templom előcsarnoka mellé helyezik, amelynek egykoron majdnem hasonló szerepe volt, mint az ókeresztény bazilikák nartexének.
Egyedüli hibája e tervnek, hogy a templom nagyon közel jutott a Krisztina körúthoz, és hogy az előirányzott költségekből fel nem építhető.”
Magyar Vilmos: A budai zsinagóga pályázata. Építő Ipar, 1912. 268-272. p.