Pesti Izraelita Hitközség alapítványi főgimnáziuma
Épületleírás
1892 és 1895 között három alapítvány is létesült egy általános zsidó középiskola felállítása érdekében, amelyben az alapítványtevők a zsidó elit növekvő vallási közömbösségének és ezzel járó identitásvesztésének az ellenszerét remélték megtalálni. A vázlattervek kidolgozására az iskola-építészetben egyaránt jártas Lajta Bélát és Hegedüs Ármint kérték fel, a megbízást Lajta nyerte el.
Az első engedélyezési tervek 1913. júniusi dátumot viselnek, az építkezés júliusban azonban egy ezektől eltérő, csak 1914 márciusában engedélyeztetett második tervsorozat szerint indult meg. A világháború kitörése után leállt az építkezés – a következő évtizedben a ház az ekkorra elért, szerkezetkész, de burkolatok nélküli állapotában várta a teljesen csak 1931-re, Hegedüs Ármin és Böhm Henrik módosított tervei szerint megvalósuló befejezést.
A tanítás épített kereteinek a konkurens intézményekénél nagyvonalúbb kialakítása a kor vezető oktatásügyi szakembere, Kármán Mór által összeállított különleges programnak felel meg. A kilencosztályos gimnázium hároméves szakaszokra bontott oktatásának megfelelően az egyes szinteken három-három osztály tantermei kaptak helyet. Lajta az iskolát nem zárt tömbként, hanem egy nyitott udvart három oldalról körülfogó, funkcionálisan elkülönülő szárnyakkal tervezte meg. A Bálint utcai szárny tartalmazta a tanárit és felette zsinagógát, az Abonyi utcai a tantermeket, az udvari a könyvtárat, a szaktantermeket és a tornatermet. Minden egyes tanteremhez külön osztályfőnöki szoba csatlakozott. Az 1914-es terveken a főbejárat tömbje kívül és belül is radikálisan módosult: a főhomlokzat hatásos központi motívumot nyert, a bejárat mögött monumentális földszinti előtér kapott helyet. A kevéssé kiérlelt első tervváltozattal szemben ezeken harmonikusan elegyednek az archaizáló és az egészen újszerű, történeti előképeket nélkülöző formai megoldások.
